Chen Shi Xinyi Hunyuan Tai Ji Quan

Feng Zhiqiang
(1928-2012)

A legek legjobbja

1982 júliusában nemzetközi Taiji mesterek bemutatóját tartották meg Shanghai-ban.
A shanghai harcművészetek küzdőtere a júliusi időjáráshoz volt hasonló. A Taiji művészetének forró hullámai árasztották el a küzdőteret, melynek „legforróbb hullámpontja” Feng Zhiqiang volt. Ennek két oka volt. Az egyik az volt, hogy az emberek látni akarták a híres mestert, aki legyőzte a külföldi harcművészeket, és látni akarták a Chen stílusú Taiji képviselőjét. A másik ok az volt, hogy a szervezők „lökő kéz” ellenfeleket szerveztek Feng számára, hogy a közönség igazi „lökő kéz” küzdelmet lásson. (Más mesterek csak saját tanítványaikkal tartottak „lökő kéz” bemutatót.)
Az első partnere, a Taiji művelője volt. Alig, hogy a kezeik összeértek Feng mester úgy eldobta ellenfelét, hogy az neki repült az elnökség pódiumának és a kupák leestek az asztalról. A közönség megtapsolta Feng nagy erejű „lökő kéz” gyakorlatát. Második partnere egy híres shanghai harcművész volt. Az Ő specialitása a „külső kemény qi gong” volt. Sok embert legyőzött már. Az ellenfelek nem udvariaskodtak. Ahogy megérintették egymást, Feng mester azonnal hátrahajította ellenfelét. Ellenfele újra visszajött, hogy még egyszer megpróbálja, de Feng megint elhajította. Az ellenfél harmadszor is próbálkozott. Ezúttal sem járt jobban. A közönség és a résztvevők pedig a saját szemeikkel láthatták a Chen stílusú Taiji igazi erejét és hatalmát. Meggyőződhettek Feng mester erejéről. Feng mester ellenfele kimondta, amit mindenki más gondolt: Feng Kungfu -ja az igazi Kungfu. Feng Taiji-ja az igazi Taiji. Ezután az összecsapás után közeli barátok lettek és Feng mester tanítványa lett. Shanghai harcművészeti körökben egy ideig Feng „igazi Taiji”–ja volt a központi téma.
A shanghai bemutató után a taiji rajongók követelésére, Feng mestert meghívták, hogy maradjon Shanghai–ban és tanítsa a Chen Taiji stílust. Három és fél hónapig maradt. Számos gyakorló eljutott olyan magas szintekre, amit eddig még nem értek el Shanghai–ban. A Taiji minden stílusából voltak résztvevők a tanfolyamán. Állandóan próbára hívták ki a harcművészek, de ő mindig nyugalomra intette őket. Mindenki elismerte harcművészetét és etikáját. Sok barátra lelt Shanghai–ban.

Csodálatos erők, természetfeletti képességek

1960-ban Feng mester a „Pekingi Elektromos Villanymotor Gyártó” cégnél dolgozott. A műhelyben a motorokat (melyek súlya 1.000 jin/kb.1.100 font / 1 font ≈ 0,5 kg/), emelőgépek segítségével szállították át a műhely másik végébe. Egyik nap szintén egy motort szállítottak, amikor az acélkábel meglazult és a motor leesett az emelőgépről. Feng éppen a közelben dolgozott és a másodperc töredéke alatt az emelőgépnél termett. Két kezével megragadta a motort, ami épp zuhant lefelé és biztonságban a földre helyezte. A villanymotornak semmi baja nem lett. A műhelyben dolgozókat sokkolta az eset. Amikor észhez tértek, csak akkor fogták fel, hogy minek voltak szemtanúi. A villanymotor 1000 jin súlyt nyomott, amit rendes körülmények között 7 – 8 ember tudott mozgatni. Miféle erő állíthatta meg a lefelé zuhanó súlyos motort?
A munkások Fenghez rohantak és kérdezték:
- Tudod te, hogy ez a motor mennyi súlyt nyom?
- Miért nem ugrottál el inkább?
- Tudatában voltál, mit cselekszel?
Feng válaszolt:
- Nem, nem tudtam. Akkor fel sem fogtam, hogy mi történik. Azt sem tudom, hogy hogyan kerültem a motor alá, és hogy tudtam megtartani.
A munkások a gyárban már mindannyian hallották csodálatos, hihetetlen történeteket Feng harcművészetével kapcsolatban, de ez volt az első alkalom, hogy saját szemükkel láthatták igazi erejét. Ha nem a szemük láttára történt volna ez az esemény, akkor el sem hitték volna, hogy Feng ezt megtette. A hír gyorsan terjedt és mindenki tudta, hogy a villanymotor gyárban van egy hihetetlen erejű harcművész.
Sok fiatal, kíváncsiságból eljött és tesztelni, vizsgáztatni akarták őt, de Feng mester tudta, hogy nem elég erősek ehhez, csak forrófejűek. Számos módon próbálták rávenni, de ő mindig csak mosolygott és soha nem vette komolyan a kihívást.
Egyszer Feng mester éppen guggolva dolgozott a műhelyben, amikor egy jól megtermett fiatalember lopakodott mögé. Ez a fiatalember a hadsereg „küzdő” egységénél szolgált. Gyakorlott volt a „Chin Na” és a harci gyakorlatokban. Már régóta ki akarta próbálni Feng harci képességeit és úgy látta, hogy erre itt a megfelelő pillanat. Amikor a mester közelébe ért, hirtelen meglökte, abban a reményben, hogy kibillenti biztos helyzetéből. De abban a pillanatban, amikor megérintette Feng hátát, Ő a levegőbe emelte, és keményen a földre esett. Ez teljesen meggyőzte őt, és bizonyosságot szerzett Feng harcművészeti képességéről.
Egy másik alkalommal volt egy harcművész, aki nem hitte el, hogy a „Taiji”-t a harcban is lehet alkalmazni. Ő kérte, hogy kipróbálhassa és Feng beleegyezett. Amikor megütötte Fenget, érezte, hogy teste megrázkódik egy kicsit, de Őt még képes volt hátralökni.
Ebben az időszakban volt a villanymotor gyárnak egy birkózó csapata. 12 erős fiatalember volt a csapatban. Egy napon, amikor Feng mester épp az edzőteremben sétált, a birkózók észrevették, és körbe fogták, hogy kipróbálják erejét. Feng tudta, hogy ezt most nem utasíthatja vissza. Elmosolyodott és így szólt: „Miért nem álltok mind a 12-en egy sorba és próbáltok ellökni engem?” Ők azt gondolták, hogy közülük mindenki legalább 100 fontnyi erővel rendelkezik. Ha együtt csinálják, akkor legalább 2000 fontnyi erővel tudnák nyomni. Miért ne tudnák elmozdítani? Felálltak egy sorba, mint a vonat, készen álltak arra, hogy eltolják a mestert. Az első a kezeit Feng gyomrára helyezte és mindenki együttes erővel, kezdte tolni. Feng úgy állt, mint a Tai – hegy Shandong-ban. Egy tapodtat sem mozdult. Hirtelen Feng mester „dantian”–je elfordult és mind a 12 birkózó a földre esett. Feng ereje tiszteletet parancsolt és kivívta a birkózók teljes elismerését.
Egy hasonló eset volt 1987-ben Shenzen-ben a Nemzetközi Wushu Szemináriumon, ahol az egyik tanítvány akarta kipróbálni Feng mester erejét. Ő és még 7 társa felállt sorba és ugyanazon módon próbálkozták eltolni Fenget, mint a birkózók. Minden úgy történt, mint a birkózók esetében és a tanítványok mind a legmagasabb elismerésüket fejezték ki.
Az 1990-es évek elején, meghívták Japánba és felkérték tartson bemutatót a legmagasabb Japán harcművészeti eseményen. A japán miniszterelnök is részt vett, mint meghívott vendég. Az „ágyú ököl” bemutató utána a több int 2000 fős közönségből a legtöbben azt nyilatkozták, hogy személyesen is érezték Feng mester „Qi”–jét a bemutató alatt. A volt japán külügyminiszter személyesen gratulált neki. Nem csoda, hogy ezek után többször is meghívták Japánba.
A 70 éves kort elérve Feng mester tovább már nem alkalmazta erejét, nem használta a „Tui shou”-t előadásain. Néhányan arra gondoltak, hogy Ő talán öregszik és erejét is elvesztette. Messze vannak az igazságtól!
A taiji elmélete szerint a legmagasabb szint az „üresség ereje”. Az erő az embernek a lelkében nyilvánul meg és nem a testében.
Amikor 2000 nyarán Európában szemináriumot tartott Ő néhány pihentető, lazító „tui shou” gyakorlatot végzett az egyik résztvevővel. Szemei csukva voltak, és a teste ellazult. Pihent. Úgy tűnt mintha, mély álomba merült volna, annyira ellazult. Partnere úgy gondolta, hogy ez egy jó alkalom, hogy egy kétkezes erőteljes ütést mérjen a mellkasára. Mielőtt kezei elérték volna Fenget, ő kinyitotta a szemét. Partnere hátra repült és nekiütközött a kb. 10 lábnyira álló fának. Senki nem látta, hogy mi történt. A tanuló később elmondta, hogy egészen biztos abban, hogy egy fénynyaláb lövelt ki Feng szeméből, és az röpítette hátra. Lehet, hogy Feng eljutott a Taiji legmagasabb szintjére?
Az Ő ereje és képessége nincs korlátozva csak a harcművészetre, és az ehhez kapcsolódó gyakorlatokra. 1998 telén az egyik tanítványa meglátogatta Pekingben. A megérkezése napján Feng mester épp egy kis csontot tett helyre a sarkában, miközben zuhanyozott a fürdőszobájában. Ekkor véletlenül elcsúszott. A baleset ágyhoz kötötte és a bokája bedagadt. Két tanítványa azonnal eljött, hogy segítsenek rajta masszázzsal. Azt mondta nekik, hogy Ő néhány napon belül felgyógyul, és nem kell miatta aggódni. Az orvosok azt mondták, hogy a felépülési idő legalább 1-2 hónap. 5 nap múlva látták Őt az utcán, amint hagymás zsákokat pakol le egy teherautóról. Nem csak felgyógyult, hanem már másoknak segített. Tanácsokat adott a rakodómunkásoknak, hogy hogyan lehet derekukat még hatékonyabban használni. Ez normális viselkedés egy több mint 70 éves nyugdíjastól? Képes lenne-e kipakolni egy teherautónyi hagymás zsákot, ha nem lenne a Taiji és Qigong mestere?
2001 telén, az egyik reggelen épp a „Föld Temploma”–t hagyta el, ahol a reggeli gyakorlatot végezte. Találkozott Chen Zhonghuával, Yaron Seidmannal és másokkal, akik Európából és Xinjiang tartományból érkeztek. Chen Zhonghua és Yaron Seidman egy kicsit lemaradtak a társaságtól miközben beszélgettek. Felgyorsították a lépteiket, hogy utolérjék a társaságot, és azt látták, hogy Feng 3 lábnyi magasra szökell fel a levegőbe. Olyan könnyedén, elegánsan tette, hogy a mellette sétáló emberek semmit nem vettek észre. Amikor Yaron Seidman erről kérdezte, ő elmondta, hogy rálépett egy kődarabra és a kő roppanására a teste ösztönösen megugrott, hogy elkerülje az esést. Feng azt mondta, hogy ez a „tavaszi erő”, ami a Hunyuan Taiji–ból jön.
„Miért gyakoroljuk a Taiji–t, ha még ezt sem tudjuk megtenni? Mi már nem esünk el többé, mert mi birtokában vagyunk ennek a különleges erőnek.”
Mondta ezt egy 73 éves ember.
Hány lábat, csontot, térdet, és csípőt tudnánk mi megmenteni, ha mindannyian a Taiji–t gyakorolnánk.

A Xinyi megmutatja az utat.

Akkoriban két híres ember élt Pekingben. Mindketten a „neijia” (belső) harcművészet jeles képviselői voltak. Egyikük, Hu Yaozhen Nagymester, aki Shanxi vidékéről származott. Híres volt a Taoista gyakorlatok műveléséről, harcművészetéről és kiemelkedő alakja volt a kínai hagyományos gyógyításnak. Úgy ismerték, mint aki „Egy ujjal legyőzi a világot”. [Úgy tartották, hogy Hu Hunyuan Qi-je olyan nagy volt, hogy sosem érintette meg ellenfeleit. Képes volt legyőzni őket a Qi erejével, amit az ujjába irányított.]
A másik híres személy Chen Fake Nagymester volt, 17. generációja a Chen Taiji Stílus nagymestereinek. Őt úgy ismerték, mint aki „Nem egyenrangú.” Számos, színes legenda szól, Hu Yaozhen és Chen Fake nagymesterek kivételes, természetfeletti harcművészeti képességeikről. Akkoriban minden ifjú vágya az volt Pekingben, hogy ennek a két nagymesternek a tanítványa lehessen.
Természetesen, Feng Zhiqiang is halott róluk és találkozni akart a két mesterrel. Az akkori körülmények és hagyományok miatt nem volt senki, aki bemutathatta volna Feng - et bármelyiküknek is. Megtudta véletlenül, hogy az egyik harcművész tanítvány is ugyanabból a városból származott, mint Hu Yaozhen Nagymester. Megkérte Őt, hogy próbálja összehozni vele.
Az első találkozása, Hu mesterrel csalódás volt, mert Hu mester nem olyan volt, mint ahogyan azt Feng mester várta, elképzelte. Hu mester nem különbözött egy átlagos embertől. Nem volt nagy, nem látszott erősnek és valójában egészen férfiatlannak, puhánynak tűnt. Ujjai nagyon vékonyak és puhák voltak. Arca kedves és jóságos volt, mindig mosolygott. Feng mester egy kissé gyanakodott a mester képességeit illetően.
Miután, Hu mester meghallgatta Feng Zhiqiang beszámolóját harcművészeti tanulmányairól, tapasztalatairól, elmosolyodott és ezt mondta:
„Te azt gondolod, hogy egy jó harcművész vagy, de ezzel a munkával, módszerrel, te sehova nem jutsz el a világon.”
Feng nem értette. Elgondolkodott és így szólt a mesterhez: „Gyerekkorom óta tanulom a Shaolin - t, és keményen gyakorlom a Tongbei - t. Fel tudok emelni egy nehéz követ, és képes vagyok eltörni a téglákat. Hogyan mondhatja, hogy ez nem munka, nem nagydolog?”
Hu mester arca elkomolyodott és ezt válaszolta: „A kínai küzdősport, harcművészet, a tudás hatalmas repertoárjával rendelkezik. Rengeteg tudást tartalmaz, foglal magába. Ez nem csak a brutális, puszta erőről szól. Az a mód, ahogy Te edzel, a tested rombolása. Ez annak az emberi testnek az elpusztítása, megsemmisítése, amit a szüleidtől kaptál adományként.”
Elpusztítás? Rombolás? Feng ez idáig soha nem halott ehhez hasonló szavakat. Ő csak azt hallotta, hogy az „igazi Kung Fu” csak „igazi kemény” gyakorlatok, edzés során alakul ki, szerezhető meg.
Hu mester tudta, hogy Feng -nek ezt most még nehéz megértenie. Megkérte Feng - et, hogy üsse meg őt. Természetesen Feng mester, mint tanítvány nem merte megtenni, de Hu mester ragaszkodott hozzá. „Hagyni fogom, hogy bárhol megüss, ahol akarod.” Feng erejének 30%-át használva, megütötte, Hu mestert kétszer. Hu mester arra biztatta, hogy keményebben üssön. Feng azt gondolta:
„Nos, Ő kérte. Nem mondhatja, hogy nem tisztelem az idősebbeket.” A harmadik ütésnél teljes erejével ütött. Az „ágyúzó” technikát használva megütötte, Hu mestert. Nagyon gyors és teljes erejű ütés volt. Amikor az ökle elérte, Hu mestert, olyan volt, mintha Feng csak puha gyapjúra ütött volna. Feng meghökkent. Azután egy hatalmas erőt érzett, ami felé jött és neki vágta a 3 méterre levő falhoz. Amint földet ért, csillagokat látott és hideg veríték futott végig rajta. Amikor észhez tért, azt tapasztalta, hogy egyáltalán nem sérült meg. Ránézett, Hu mesterre, aki még mindig ott állt, mintha meg sem mozdult volna. Feng azt gondolta, hogy ő egy „Qi” energia falat ütött meg. Ő nem látta, hogy a mester megmozdult volna. Teljesen összezavarodott. Hu mester ekkor így szólt: „Most én következem.”
„ Nos amikor én ütöttem, nem voltam felkészülve arra, hogy megvédjem magam, de most már készen állok.” Így összeszedte minden erejét, és amit az évek során tanult. Azt gondolta, hogy ő olyan szilárdan áll a lábán, mint egy szikla a hegyen.
Ekkor Feng azt látta, hogy Hu felé sétál és kinyújtja az ujját. Feng mester összpontosított, nem tehette, nem merte megtenni azt, hogy most figyelmetlen. Összegyűjtötte minden erejét a visszavágásra, de amikor épp ezen volt, egy különös érzés, erő jött felé, Hu mester ujja hegyéből. Teste megrázkódott, mintha egy elektromos ütés érte volna. Egész teste hátra dobódott. Ugyanannál a falnál ért földet megint. „Miféle Kung Fu ez?” Hu mester elmosolyodott: „Ez a belső Qi gong. A Qi összegyűlik, egyesül egy golyóvá és egy ponton keresztül jön ki.” Feng mester ekkor értette meg, amit már előtte is hallott. ”A világot egy ujjal meghódító, legyőző”. Ez valóság! Megértette, megérezte, hogy ez az igazi harcművészet, amit itt most látott és ez az, amit egész életében keresett. S most itt van előtte. Letérdelt, Hu mester előtt. Ettől kezdve, Hu Yaozhen mester lett Feng Zhiqiang harmadik mestere, tanítója.
Feng mester tanulta a „Belső Qi gong” –ot, a 6 Harmónia Xinyi Quant, Hu Yaozhen nagymestertől. Megtanulta, hogyan gyűjtse össze a Qi –t, hogyan növelje, hogyan kell edzeni a Qi –t és a tudatot. Kezdve a „santi” alaphelyzettől a dantian–ig, tanulta a „négy végtag”, az „öt elem” és a „6 harmónia” gyakorlatait. Megtanulta a „4 kezet”, a „12 formát” és a „24 kezet”. Ezután kezdte ő megérteni a belső harcművészet értelmét, célját. Napról – napra, évről – évre kemény munkával és az előző években szerzett jó alapokkal Feng harcművészete gyorsan fejlődött. Temperamentuma is változott. Sokkal nyugodtabbá, összeszedettebbé, fegyelmezettebbé és higgadtabbá vált.
A Xinyi stílus híres harcművészévé vált.

Az ajándék visszatérése a Chen családhoz.

A Wenxi Tartományban levő Chenjiagou, Henan vidékén a Chen Stílusú Taiji születési helye.
Minden generációnak vannak híres mesterei. A Chen stílusú Taiji hazájának, Chenjiagounak számos problémával kellett szembenéznie a 10 éves Kulturális Forradalom ideje alatt, és ez kihatott a Taiji-ra is. Chenjiagou vezetője egy levelet írt Feng Zhiqiang mesternek Pekingbe. Minden szava, minden mondata megható volt. Feng megérezte ennek a levélnek a fontosságát. Megérezte azt a bizalmat, amit a Chenjiagoui emberek beléhelyeztek. Visszagondolt arra az időre, amikor Chen Fake tanítványa volt és arra, hogy mik voltak az utolsó szavai hozzá. Emlékezett, Hu Yaozhen mester tanításaira, beajánlásaira. Emlékezett arra, hogy Ő megígérte, támogatni fogja a küzdősportokat, a harcművészeteket és továbbviszi mesterei munkáját. Boldogan elfogadta a meghívást és ment Chenjiagouba. Viszonozni akarta mesterének Chen Fake-nak a munkáját. Lelkesen ment vissza a Chen család 19. generációjának tanítványaihoz. Feng 3-szor járt Chenjiagouban. A Chen családból számos tanítvány még Pekingbe is eljött, hogy további leckéket vegyenek Feng mestertől. A Chen stílusú Taiji virágzó fejlődése napjainkban Feng Zhiqiang munkájának köszönhető. Erre az időszakra mindig úgy fognak emlékezni, mint a Chen stílusú Taiji dinamikus fejlődési szakaszára.
Emlékezvén azokra a napokra, amikor Chenjiagouban tanított, látva azt, hogy a Chen Stílusú Taiji hogyan fejlődik, terjed a világban, napjainkban, és a jövőbeli fejlődésre gondolva Kínában - Feng mester újra megértette mesterének szavait.
Hu Yaozhen mondta sok évvel ezelőtt:
„A kínai harcművészet nem egy családhoz tartozik, nem egy csoporthoz tartozik, hanem egész Kínához, és az egész emberiséghez.”

A hagyomány (örökség) folytatódik.

Feng termékeny mester, mind a harcművészetben, mind irodalmi képességeit tekintve. Nemcsak a harcművészet magas szintű művelője, de tanult, művelt ember is. Szereti a különféle stílusok lényegét, előnyeit a maga számára hasznosítani. Ő mindig elfogulatlan, liberális gondolkodású. Nyitott mindenre. Mindig kész arra, hogy tapasztalatait, korábbi mestereitől tanultakat megossza másokkal, akár írott formában, akár szóban. Évtizedek során a következő műveket publikálta:
„Taijiquan Practical Fighting Techniques”
„Selected Works of Chen Style Taijiquan”
„Entrance to Chen Style Taijiquan”
„Taiji Hunyuan Neigong”
„Hinyi Hunyuan Taijiquan”
„Chen Shi Xinyi Hunyuan Taijiquan”
„Chen Shi Taijiquan Silk Reeling Gong”
„Chen Style Taiji 24 Elbow”
„Chen Style Taiji Chin Na”
„Chen Style Taiji Broad Sword”
„Taiji Bang QIGONG”
„Taiji Eight Techniques Basic Traning”
„Chen Style Taijiquan Push Hands.”

Több tucat oktató videofilmet és más segédanyagot is megjelentetett. Tanításai, előadásai a Taiji lényegéről, a Taiji titkairól, a tanítási módszerekről, számos jelentős folyóiratban, magazinban megjelent Kínában és külföldön is. Előadásai, cikkei nagy vitákat, beszélgetéseket váltottak ki a Taiji elmélet tudományos kutatásaival kapcsolatban mind Kínában, mind külföldön. Számos cikkét lefordították idegen nyelvekre. Többet közülük megjelentettek és többször újra kiadták.
Ezek a művek Feng mester „Taiji”–jának, egész életének kemény, szorgalmas munkája és tapasztalata. Mérföldkőként szolgál a Taiji fejlődésében és határkő a kínai küzdősportok fejlődésében az egész világon. Feng mester gyakran mondta:

„Hagyjuk, hogy a kínai kultúra az emberiség jobbá tételét szolgálja! Ez az én kívánságom.”

Az „oszlop” a családban

1957-ben Chen Fake mester meghalt és egy komoly probléma merült fel a Chen stílusú Taiji 18. generációjának tagjai között. Ki fogja tovább vinni Chen Fake harcművészetét, ki veszi vállára azt a nehéz terhet, hogy a Taiji–t tovább viszi, népszerűsíti?

Ekkor Feng Zhiqiang épp egy pekingi motorgyárban dolgozott. Ez az időszak a „Nagy ugrás előre” (politikai mozgalom) időszaka volt. Nagyon elfoglalta a munkája. Nem tanított nyilvánosan és a többi harcművésszel sem jelent meg. Aggódott mesterének művészete miatt és aggódott társai miatt is. Bármikor, ha valami felmerült, Ő önként vállalkozott. Ő és a társai, akik nyilvánosan tanítottak akkor, 3 szabályt állítottak fel.

1. Ne okozz bajt!
2. Ne keveredj verekedésbe, harcba!
3. Ha egy kihívó akar harcolni, akkor egyedül csak Feng harcolhat a stílus nevében.

Egyik nap egy híres mester leszármazottja odament, ahol Feng testvére épp Chen Stílusú Taiji–t oktatott. Nyíltan megkérte, hogy hasonlítsák össze harcművészetüket. Ez már megfelelt egy kihívásnak. Azt mondta, hogy a Taiji jónak tűnik, de nem hasznos. Talán csak az egészség megóvására jó és az ételek emésztését segíti elő. A szabályoknak megfelelően, amit Feng alakított ki, Feng társai megszervezték a „kihívást”, időpontot adtak és értesítették Feng Zhiqiangot. Amikor elérkezett az idő, a kihívó is megjelent néhány emberével. Amint meglátta Feng testvérét, azonnal harcolni akart, Feng megállt előtte és mondta: „Nincs szüksége a testvéremnek arra, hogy a te, kihívásodat elfogadja. Próbálj ki engem először.” A férfi alapállásba helyezkedett, néhányszor megkerülte Feng -et és támadott. Mihelyt támadott máris földön találta magát, lélegezni sem tudott. Feng odasietett hozzá és a testét masszírozta, hogy eszméletre térítse. Mikor feléledt, Ő látta, hogy Feng még mindig masszírozza. Ő meghátrált és azt mondta: Harcoljunk újra 3 nap múlva.” Azután gyorsan elsietett.
Másik alkalommal egy neves harcművész jött Pass környékéről (Kína ÉK-i része), aki nyíltan követelte, hogy Feng mesterrel harcoljon. A kihívás után úgy érezte, hogy Feng Kungfu tudása a legkiválóbb.
Volt még egy „Qigong” mester is, aki egy koplaló, böjtölő párbajra hívta ki Feng mestert. Ketten ültek zárt ajtók mögött lótuszülésben, élelem nélkül. Csak egy kevés vizet engedtek meg maguknak. Három nap múlva Feng Zhiqiang az acél lándzsával edzett, ami 38 jin (ami több mint 40 font ≈ 18 kg). A kihívónak még annyi ereje sem volt, hogy sétáljon.

Feng Zhiqiang és Chen Zhaokui a legjobb barátok voltak. Gyakran lehetett őket együtt látni nyilvános helyeken. Chen Fake mester életének utolsó napjaiban megkérte Fenget, hogy gondoskodjon Chen Zhaokuiról, támogassa. Feng lelkére vette a mester utolsó szavait gyakran edzett Chen Zhaokuival az emberek előtt és akkor is, amikor nem látták. Viszonzásul Zhaokui úgy tisztelte, mint idősebb testvérét. Minden alkalommal, amikor Feng elment a városból, hogy tanítson, ő előtte mindig elment hozzá, hogy összeállítsák az edzésterveket. Amikor visszatért, Zhaokui azonnal sietett Fenghez, hogy kicseréljék tapasztalataikat, ötleteiket és beszélgessenek.
Mind a mai napig Feng nagyon szomorú, hogy Chen Zhaokui ilyen fiatalon meghalt. Magát okolja, hogy nem gondoskodott róla kellőképpen. Minden alkalommal, amikor erről beszél nagyon, elérzékenyül.
1981-ben, amikor elterjedt a hír Feng korai visszavonulásáról, Taiji testvérei reménykedtek, hogy van még esély a stílusuk folytatására. Testvérei, a harcművészet követői, és a kormányhivatalnokok kapcsolatba léptek Fenggel. Feng újra kezdte és folytatta munkáját, ami a Taiji Chen stílusának támogatását szolgálta. Az alapoktól kezdve, folytatta az emberek beszervezésével, a helyek megszervezésével, a hírek továbbításával, a Taiji népszerűsítésével és az edzésekkel. 1983-ban megalakult a Pekingi Chen Stílusú Taiji Kutató Szervezet. Egyhangúan Feng mestert szavazták meg elnöknek, s így a Chen Stílusú Taiji vezetője lett. Ettől a ponttól kezdve a Chen Stílusú Taiji elterjedt Kína többi részén is. Később már Kínán kívüli területeken is ismert volt, majd szinte az egész világon.

Egy új fejezete kezdődött el a Chen Stílusú Taijinak.

Letelepedés a Taiji-ban.

Két éven belül, Hu Yaozhen irányításával, Feng a Xinyi Neigong–ot már magas fokon művelte. Nemcsak az „égiek” (kis- és nagyégi körök) és dan–ok (3 cinóber mező) nyíltak meg, hanem már azt a szintet is elérte, hogy a Qi–t átalakította „szellemi” energiává. Feng számára már kinyílt az „Égi kapu” és be tudta zárni a „Föld ajtót”. A Hunyuan Qi egy golyóként mozgott a teste körül, amit az akaratával irányított. Az öt körív a testében óriási erőt adott neki. Amikor nehézsúlyt emelt fel, az könnyűnek tűnt számára. Ez a két év gyakorlás, teljesen átformálta Őt, alapvetően megváltozott. Bármikor versenyzett másokkal, vagy összemérte képességeit, „egy érintés” döntötte el a verseny kimenetelét. Csak ekkor kezdte értékelni, hogy milyen jól járt Hu mesterrel. Hu ekkor már tervezgette védence jövőjét. Hu mester volt az a személy, aki a Dao–t megvalósította, teljesítette. Felismerte, hogy kedvenc tanítványa nem csak egy zseniális harcművész, hanem meg volt az a képessége is, hogy a különféle stílusokat egyesítse, és egy új stílust hozzon létre.
Kínában különféle harcművészetek széles skálája megtalálható. Mindegyik stílus csak egy csepp a tengerben. A különböző stílusok szempontjai, korlátai és megszorításai nem szolgálták a kínai harcművészet előrehaladását, s nem váltak előnyére az egyéni harcművészek edzésénél sem. Egy bölcs, okos harcművésznek nem kell csak egy stílusra korlátozódnia. A teljes, gazdag örökséget kell eggyé olvasztania, minden hagyományt felhasználva. Több év megfigyelése, tapasztalása során, Hu mester arra a következtetésre jutott, hogy a Taiji Chen Stílusa, a yin és yang filozófiai elméletére, a speciális Qigongra és légzéstechnikára alapozódik és a harcművészeti hagyományokra épül. Más Taiji stílusok a Chen stílus leszármaztatásai. A „Chen” stílus és a „Xinyi Quan” a „Neijia Quan”–hoz tartozik és mindkettő elmélete, gyökerei ugyanazok. Hu elhatározta, hogy Feng Zhiqiangot beajánlja Fake nagymesternél, és gondjaira bízza. Fake, a Chen stílus kiemelkedő képviselője. Mikor Feng ezt megtudta, nagyon örült, de nem tudta megérteni. Boldog volt, hogy korának két leghíresebb mesterének tanítványa lehet. De nem volt képes megérteni, mert Hu mester ötlete, hogy neki a Chen stílus tanulását javasolta, az akkori kor normális szabályai ellen szóltak. De akkor miért? Hu Yaozhen mester átlátott rajta, tudta, hogy miről gondolkodik. Megmagyarázta, hogy: „A Taiji és a Xinyi azonos. Te tanulhatod Chen Fake mestertől a Chen stílusú Taiji–t és ugyanakkor én folytatom a Xinyi Neigong tanítását. Ez a „két úton” való megközelítés. Ez nagyon hasznos lesz számodra. Ezt értékelned kell, ez kincs a számodra. A jövőd, beláthatatlan, óriás.”
Majd ezt mondta: „A harcművészet a kínai kultúra leggazdagabb öröksége, és nem egy családnak a saját öröksége. Csak akkor, amikor mi megszabadítjuk magunkat a stílusok-, és a családokhoz való ragaszkodástól, akkor tanuljuk meg mi is a lényeg, mi a fontos, és akkor leszünk mi képesek arra, hogy a kínai harcművészet örökségét, hagyományát tovább vigyük, folytassuk.”
Hu mester e szavai, mély benyomást gyakoroltak Feng Zhiqiang egész életére. Feng további harcművészeti karrierje, Hu Yaozhen mester tanításainak példaértékű képviselése.
Chen Fake megtiszteltetésnek vette, hogy jó barátja, Hu Yaozhen megkérte, hogy kedvenc tanítványa tőle tanulhasson. Megértette, hogy ez nem egy hétköznapi esemény. Tudta, hogy ez a fiatalember nem egy átlagos személy. Őszinte örömmel fogadta Feng Zhiqiang –ot tanítványul. Így lett Chen Fake Feng negyedik mestere.
Néhány évtizeddel később Feng lett Chen Fake mester jogutódja, folytatva Fake mester Chen Stílusú Taiji hagyományait, tanításait. Elősegítette, hogy a Chen Stílusú Taiji–t szerte a világon megismerjék, gyakorolják.
Miután Feng elkezdte a „kettős edzést”, még keményebben edzett. Ez idő alatt képesítést szerzett, mint ipari tanuló, egy elektromos cikkek javításával foglalkozó cégnél, és megpróbált saját lábon megállni, fenntartani magát. Mikor elhelyezkedett a szakmájában, minden reggel már 4 órakor edzett. Gyakorolta a „gong fa”–t és gyakorolta a formagyakorlatokat kb. 11 óráig délelőtt. Minden nap 7 órát edzett. Kezdve a „Xinyi”-től a „Taiji”–ig, a „Hat Harmónia”–tól a „Selyem Tekercselés”–ig, a belső tréningtől a külsőig, a statikus „gong fa”–tól a mozgásos gyakorlatokig, az egyéni gyakorlatoktól a páros gyakorlatokig. Egy azon időben gyakorolta a „Xinyi”–t és a „Taiji”–t, a statikust és mozgásost, a külső és belső fejlesztő gyakorlatokat, kettős úton haladva a tökéletesítés felé. 1950 - 1957-ig Chen Fake mester javítgatta, tökéletesítette Feng formagyakorlatait, és ezeken a javításokon keresztül értette meg a Taiji lényegét, és az igazi, eredeti gyakorlási módszert. Ugyanakkor ő bemutatta Hu mesternek, Fake mester szóbeli tanításait és az ő saját nézeteit, véleményét. Hu mester kifejtette neki a harcművészet elméletét, a yin és yang elméletét, az orvoslás teóriáit és a harcművészeti, küzdősportok technikáit. Ez megerősítette hitét, érzéseit a harcművészet iránt. A látszólag különböző, de ugyanakkor mégis hasonló tanításai a két mesternek, gyökeret eresztett benne és összekeveredtek az ő olvasztótégelyében.
1953-ban megalakult a Pekingi Fővárosi Küzdősportok Egyesülete. Chen mester és Hu mester voltak a tiszteletbeli elnöke és alelnöke. Ez a társaság egyesítette a harcművészet gyakorlatát a kutatásokkal. A harcművészetek rajongói, elkötelezettjei itt kaptak hasznos tanácsokat és edzéseket is egyszerre. Feng és csoporttársai 2-3 naponként mehettek az Egyesületbe, de Feng ott volt minden nap. Amikor az egyesületben volt, először ellátta Chen és Hu mester napi házimunkáit, és ha bármikor volt egy kis idejük és hajlandóságuk a mestereknek, megkérte őket, hogy adjanak tanácsot, irányítsák őt. Minden lehetőséget és alkalmat megragadott a tanulásra.
Ebben az időben Feng Zhiqiang elfogadta, hogy Chen Zhaokui (Chen Fake fia) edzőpartnere legyen. Emiatt volt minden éjjel az egyesületben. Ez még egy lehetőség volt számára, hogy hallgathassa Chen Fake mester személyes tanításait.
Chen Fake mester nagy szakértelemmel tanított, mindig precíz, komoly és szigorú volt. Feng és csoporttársai nagyon meg akarták tanulni a „lökő kezek”–et, de féltek attól, hogy megsérülnek. Legtöbben arra összpontosították erejüket, hogy a formákat gyakorolják. Feng ezt úgy vette, mint még egy felbecsülhetetlen lehetőséget a tanulásra. Még ő sem tudott útjába állni, ellenállni Fake erejének, de nem adta fel. Ahogy telt az idő, íratlan szabállyá vált az, hogy bármikor, ha technikai vizsga volt, minden tanítvány boldogan engedte Fenget, hogy övé legyen a „boldog pillanat.”
Múlt az idő és Chen mester idősebb lett. Feng mutatta be a gyakorlatokat az érdeklődőknek, Fake helyett. Neki volt a legtöbb lehetősége a gyakorlásra. Feng „gungfu”–ja és hírneve egyre gyorsabban kezdett terjedni. Úgy tartották számon, mint Chen Fake legelső tanítványát.
„Van egy tanítványom, a neve Feng Zhiqiang. Ő rendkívül intelligens és a mi tanítványaink között az ő kungfu tudása a legjobb.”
Ezek voltak Chen Zhaokui szavai, amit Wan Wende úrnak írt egy levelében, Shanghajba.
30 éves korára Feng Zhiqiang már elsajátította a Xinyi és a Taiji művészetének mind belső, mind külső gyakorlatait, formáit. Hírneve eljutott a pekingi harcművész világ minden pontjára.